Geszty Glória színművésznő pályáját a Déryné Színházban kezdte. Játszott a Madách Színházban, a Békés Megyei Jókai Színházban, az Arany János Színházban, a Karinthy Színházban, az Evangélium Színházban, 1993 óta a Ruttkai Éva Színház társulatának tagja, emellett a Digi Televízió szerda esténként jelentkező egészség-, életmód- és kulturális műsorának, a Tea Glóriával című magazinnak a szerkesztője és háziasszonya.
– Kedves Glória, kérjük, meséljen arról, minek vagy kinek köszönhető, hogy a színészi hivatást választotta!
Első, nagyon korai színházi és filmes élményeim hatására, hiszen szüleim is művészemberek voltak: anyukám dalénekes, édesapám festőművész. Természetes volt, hogy színházba járunk, közösen rádiót hallgatunk. Két és fél évesen beírattak balettórára. A házban már gyerekként színdarabokat játszottunk az azóta szintén színészként ismertté vált Kassai Károllyal.
Akkoriban kedvenc színészem volt Horváth Tivadar. Később sokat idézgették a kijelentésemet, hogy ha nagy leszek, én is színésznő leszek, és Horváth Tivadar lesz a férjem.
– Számos filmben és színházi darabban játszott, és játszik jelenleg is. Emlékezetes alakítást nyújtott a Hagymácska című mesejátékban (az ebben nyújtott alakításáért a Magyar Televízió nívódíjában részesült), láthattuk a Hétpettyes lovag legkisebb hangyájaként, játszott a Csodatopán és a Három kövér című mesejátékokban, a Tizenhat város tizenhat lánya című filmben, a Hoféliában Gertrúd szerepében, több operettben, az Evangélium Színház tagjaként Az ember tragédiájában…
Igen széles a paletta. Mely szerepek állnak Önhöz a legközelebb?
Tényleg széles a paletta. Igazi kihívás volt Hagymácska.
Teljesen más műfaj, de nagyon szerettem a Varázskeringő operett Hegedűs Franciját. Ez szubrett szerep.
Megint más műfaj József Jolán szerepe Síposhegyi Péter József Attiláról írt drámájában.
Az utóbbi idők legnagyobb élménye pedig Az ember tragédiája, melyben egyetlen este a legkülönbözőbb karaktereket játszhattam el.
– Klubunk indulásakor a tagok gyermekkoruk legkedvesebb mesejátékáról szavazhattak. Igen nagy aránnyal a Hagymácska végzett az első helyen.
Eljut-e ma Önhöz az a határtalan lelkesedés, ami jelenleg is körüllengi ezt a mesét? Érzi-e, milyen meghatározó élményt nyújtott az akkori gyerekeknek?
Rendkívül örülök, hogy ennyi idő után a nézők nemcsak emlékeznek ránk, de első helyre is helyeztek minket. A rendezővel, Katkics Ilonával tartom a kapcsolatot, fel-felelevenítjük az emlékeinket. A kilencvenes években még ismételgették a felvételt, ami újabb generációnak is élményt jelentett.
Kellemes meglepetést jelentett már az is, amikor először olvastam a közelmúltban a nézők internetes visszaemlékezéseit. Mennyien tartották fontosnak, hogy megírják, mit jelent Hagymácska számukra! Egy másik internetes oldalon például ezt írták: „Ma sem felejtjük az akkori színházi élményt. Köszönjük Hagymácska.” Sokak nem is tudják az igazi nevemet, csak annyit, hogy Hagymácska.
Egyszer az Andrássy úton mentem elgondolkodva, amikor ismerős dallam ütötte meg a fülemet. Hát előttem egy anyuka kézen fogva a két fiával a Hagymácska dalt énekelgette!
Talán nem véletlen, hogy a legkülönbözőbb árucikkeknek is ezt a jól csengő nevet adták. Például láttam Hagymácska felvágottat, sőt, még kft.-t is.
– Milyen emlékeket őriz a Hagymácskáról, a próbákról, az előadásról, a gyerekközönségről? Van-e valamilyen történet, kulisszatitok, amit szívesen megosztana velünk?
Ez életem egyik legboldogabb emléke. Élveztem magam is a szerepet a betanulásától kezdve.
A tévéjáték a Békés Megyei Jókai Színház és a tévé közös produkciója volt. Ma már, a számtalan tévécsatorna világában szinte elképzelhetetlen, hogy akkor fiatal színésznőként egy mesejáték bemutatásakor hirtelen az országos figyelem középpontjába kerültem, számtalan szívmelengető reakciót kaptam évekig. Nemcsak a gyerekek rajongtak ezért a furfangos, kedves és persze diadalmaskodó mesefiguráért, de a szüleik is. A televízió nívódíjának nagyon örültem, mert az elismerés mindenkinek jólesik.
A próbaidőszak első két hete nehéz volt, mert a szöveget szinte a vonaton tanultam meg Budapest és Békéscsaba között ingázva. Nagyon nagy élmény volt, amikor az összes zenei anyagot a Magyar Rádió vette fel kiváló minőségben, és először jártam rádióstúdióban.
A filmes élet egyik legnehezebb pillanatát is ekkor éltem át. Még nem tudtam, hogyan veszik fel az egyes jeleneteket. A börtönmonológot kezdtük felvenni. Odatettem egész megkínzott Hagymácska lelkemet, s az utolsó sóhajnál hallom: „vegyük újra, mert akadozott a felvevő”. Teljes tudásomat ismét beleadtam. Megint csak megállították: „miért nem húzták be az egeret?” Na, ezt hadd magyarázzam meg. A pincebörtön félelmetes, patkány nagyságú egerei nem voltak mások, mint az akkor közkedvelt műanyag bogárhátú kisautók papírmasé egérré változtatva. Ezeket a kellékesnek egy adott mondat végére a színfalak mögül damilon kellett behúznia a börtönpadlóra.
Na sebaj, kezdjük megint elölről. Teljes odaadással ismételtem – de még vagy ötször újra kezdtük. Hol egy mikrofon lógott be, hol valaki átment a színen. Na ebből elég – gondoltam. Most csak úgy odadobom a monológot, és ha minden rendben lesz, elmondom ismét mindent beleadva. Erre Katkics Ilona felkiáltott: „Köszönöm! Megvettem!” Így aztán éppen az a felvétel került a filmbe, amelyet nagyon lazára vettem. Elsírtam magam, de Ilona odajött, átölelt: „Ugyan már! Remek voltál!”
Egy másik kulisszatitok, amihez képet is mutatok. Még a főpróbán is így nézett ki Hagymácska, ilyen kis csutak haja volt. Bevallom őszintén, én ezt szerettem jobban. Lakatos Vera, a színház fodrásza találta ki, de az egyébként szintén kitűnő munkát végzett jelmeztervező az egységes megjelenéshez ragaszkodott. Így az én fejemre is hagymasapka került.
– Néhány kivételtől eltekintve a régi nagy mesejátékokat nem vetíti a televízió, nem lehet megvásárolni DVD-n sem, és újakat sajnos nem készítenek (pedig a mi gyerekeinknek is szüksége lenne korszakot meghatározó, látványos, értékes mesefilmekre, mesejátékokra).
Véleménye szerint mi az oka ennek?
Én is örülnék, ha az üzletekben kapható lenne. Annyi régi filmes és televíziós sikert adtak már ki, néhány darabot többféleképpen is. A Hagymácskának azonban csak az orosz rajzfilmváltozatát lehet kapni. Ha ekkora igény van rá, biztosan nem maradna a polcokon.
– Végezetül mit üzen a mesefilmek, mesejátékok rajongóinak, klubunk tagjainak?
Maradjunk meg lelkünkben gyerekeknek, és ne csak őrizgessük az emlékeinket, adjuk is tovább őket az utánunk következő generációknak.
Ezért vagyok hálás a Retro Meseklubnak, hiszen őrajta aztán nem múlik, jó nagy részt vállal e feladatból, igazi társasági oldalt teremtett.
Köszönjük szépen a beszélgetést és a fényképeket, további jó egészséget, szép sikereket, boldog életet kívánunk!
Retro Meseklub