Összes bejegyzés

Zagyva Ági tollából:

Minden családnak megvannak a saját nevei,  férfi női egyaránt… bár ezt a megállapítást inkább múlt időbe kellene tenni,  mert hol van már az a világ, mikor is az elsőszülött fiúgyermek az apja nevét kapta… Pedig volt ilyen világ… és még van ahol ma is  megmaradt ez a hagyomány…

A család amelybe én csöppentem még fenti szokásnak megfelelő névválasztással élt, így testvéremmel a szüleink nevét kaptuk…
Ő Lajos lett én Ágnes… becézve: Lali és Ági… Aztán jött egy mesefilm, mely kis időre megváltoztatta tesómnál a becézés alakját…  és ez a mese nem más, mint a Tündér Lala…
Szabó Magda regénye könyv alakban is megtalálható nálunk, ha jól sejtem még otthon van a szülői házban… Ha jól emlékszem ózdi rokonainktól kapta az öcsém, akik megpróbáltak Laliból Lalát csinálni, de akkora már annyira berögzül a Lali név, hogy ez nem sikerült…

Pedig volt azért átfedés a két fiatalember között… először is az, hogy mindkettőnek emberszíve van… ami ugyebár Lalinál nem okozott problémát, de Lalánál annál inkább…
Mint kistinédzser lánygyermek azért engem  lenyűgözött Amalfi herceg szépsége…  és bár tudom, hogy nem vetekedhettem Ízisz bájaival…  mint ahogy az akkori kor magyar színésznői sem…  de azért ha tehettem volna, én loptam volna el a királynő konvertorát  és változtattam volna magam szépséges Íziszé, hogy Amalfi herceget meghódítsam…  Azóta felnőttünk… az öcsémnek még mindig emberszíve van, és még mindig Lali… Tündér Lala pedig könyvalakban otthon maradt a szülői házban, ott ahol a gyerekek a szüleik nevét kapták… Ági és Lali…