Összes bejegyzés

Edit tollából:

Gyermekkorom emlékezetes hetilapja a Képes Újság. Arra ugyan már nem emlékszem pontosan, hogy a hét mely napján hozta a postás, de arra igen, hogy türelmetlenül vártam, hogy én is sorra kerülhessek (legkisebbként legutoljára), és végre belelapozhassak. Színes, fényes borítóján a jellegzetes széles kék sáv, rajta piros-fehér nyomtatott betűkkel ellenkező színű háttérben a mágikus szavak: KÉPES ÚJSÁG.
Közéleti és kulturális cikkek, interjúk hírességekkel (akik nem celebek),  Dévényi Tibor popzenei rovata (amiből rendszeresen kivagdostuk a testvéremmel az énekesek, együttesek képeit, hogy aztán egy gyűjtőalbumba ragasszuk), csipetnyi divat, keresztrejtvény, Családi kör, Tavaszi szél, Képek, hírek a világból… Ugye ismerős rovatcímek?

És amit a legjobban szerettem, ezért mindig a legvégére tartogattam: következő heti TV műsor!

Az újságolvasás fénypontja az volt, amikor kezemben tollal nekiláttam átbogarászni a Tv műsorokat. Ma már félúton feladnám, és nem csak azért, mert azóta töméntelen mennyiségű TV csatorna zúdult ránk, hanem azért is, mert az utóbbi években igen-igen érdektelen lettem a Tv csatornák műsorai iránt.

De nem így volt ez régen! Toll a kézben, és lássuk! Hétfőnként ugye nem volt adás, így ezzel nem volt gond. Játszottunk, diavetítőztünk, rádióztunk, olvastunk…

Keddtől aztán már lehetett karikázni!
Ami máig emlékezetes, és akkor természetesnek vettük, ma már csodaszámba menne…. hogy a TV dédelgette a gyerekeket! Dúskáltunk az érdekes, tanulságos, szép, kedves, hasznos, értékes, gyerekléptékű műsorokban, mesékben, filmekben. Milyen jó is volt!
Volt!

Hétköznap délelőttönként rendszerint az Iskolatévé adásait vetítették, amiről én ugyancsak rendszerint le is maradtam, hacsak nem voltam épp beteg, ugyanis az iskolában nemigen néztünk TV-t. Egyetlen halovány emlékem van csupán, amikor dobostortát készítettek a műsorban, és megtudhattuk, hogy a tortát nem dobra emlékeztető formája, és karamellizált kemény teteje miatt nevezték el dobostortának (miképpen azt addig hittem), hanem a megalkotója, Dobos József után. Ezt egészen biztosan az iskolában néztük.
Délutánonként szintén volt egy-egy Iskolatévé sáv a műsorrendben, de olyankor vagy házi feladatot gyártottam, vagy a udvaron, utcán játszottam a barátaimmal, netán a szobámban babáztam. Azért a Deltácskára, Közlekedj okosan!-ra, Szórakaténuszra…stb.  csak emlékszem, tehát teljesen nem maradt ki az életemből az Iskolatévé.

Aztán koraeste vetélkedők, Kuckó, esetleg  a TTT (Tízen Túliak Társasága) szórakoztatta a munkában és tanulásban megfáradt nézőket, majd 19 órakor Torna, és az elmaradhatatlan Esti Mese a macival. Ha sikerült kialkudni, még egy-egy esti filmbe is belenézhettünk. Különösen a keddi sorozatokért volt érdemes harcolni.

A hétvége a miénk volt! Óvodások filmműsora, Cimbora, Csörgősipka, mesefilmek, mesejátékok, bábfilmek, rajzfilmek, ifjúsági filmek…. a műfaj legjobbjai! Azóta sem készült tizedannyi és tizedolyan értékes gyerekműsor, mese és gyerekfilm,  mint a 70-es – 80-as években.  Sőt!

No és a Szombat esti filmkoktél!!! Menő Manóval, Muppet Show-val, és valami izgalmas “nem nekem való” filmmel, amit már csak fél szemmel nézhettem.

Amit különösen szerettem, hogy a Tv együtt élt, együtt lélegzett velünk. Ha ünnep volt, ünnepi műsorokat adtak, ünnepi hangulatban (itt is kiemelten figyelve a gyerekkorosztályra), ha szünidő volt, Szünidei matinét. Jó volt akkoriban gyereknek lenni. Nem csak a TV miatt, de azért is. Nem elvett bennünket a családtól, barátoktól, szabad játéktól, hanem gazdagított, ötletet adott, értéket formált.

Repüljetek most vissza velem a múltba, és lapozzatok bele ti is egy korabeli újságba. Ezúttal egy RTV  akadt a kezembe, néha azt is járattunk.
1984. –  akkor már jól tudtam olvasni, és épp szökőév volt akkor is.  Lássuk csak, mik azok a műsorok, amiket akkoriban biztosan megnéztünk volna a tévében (és még most is, bármikor). Karikázzuk be újra!