Összes bejegyzés

…és mi is kérünk belőle

Retro Meseklub tollából:

Nem kényeztetik el a TV csatornák a gyerekeket Mikuláskor.

Bár kapunk Mikulásos családi vígjátékokat töméntelen mennyiségben, de ezek nem azok a filmek, amikre gyerekfejjel vágytam volna, vagy amit most szívesen mutatnék a gyerekeimnek.

Ezek felnőtteknek szóló filmek gyerekköntösbe bújtatva. Lerombolnak minden illúziót, amit a gyermek a szívében és a képzeletében a Mikulásról felépít. Hisz csaknem minden filmben lelepleződik a Kedves Öreg, hogy valójában piros ruhába öltöztetett, vattaszakállas apuka, szomszéd bácsi, rosszabb esetben alkoholista vagy kasszafúró.

Ha pedig véletlenül mégsem, akkor sem az igazi!

Ezek nem a mi Mikulásaink.

Ők karácsonykor járnak, kandalló elé csiptetett zoknikba csempészik az ajándékokat, mikulásgyári manók segítik a munkájukat, kekszen és tejen élnek, kéménybe szorulnak….


Az én Mikulásom December 5-én, késő este lopózik az ablakom alá. Segédek nélkül is jól boldogul. Sőt, még arra is futja az erejéből, hogy komisz ellenlábasa, a Krampusz mesterkedéseit kivédje, és virgács helyett (vagy mellett) csomagot rejtsen a csizmákba.
Az arany-bordó színű, ropogós celofánzacskó mintái között átsejlik a csokimikulás, aranydió, alma, mogyoró, szaloncukor….
Csak a lába nyomát látom a puha hóban, őt magát sohasem. Csak a szánja csilingelését hallom a hideg éjszakában. Nem tudom, hogy jut át az ablakon, hogy ér oda egyetlen éjszaka alatt a világ összes gyerekéhez, de itt járt nálam is, gondolt rám is, és ma este ez a legfontosabb!
Ezzel a varázzsal, amit a gyermek a saját fantáziájában átél, természetesen egyik mesefilm, TV műsor sem tudja felvenni a versenyt, nem is kell.

De valami kedves gesztust, hogy igen, figyelünk rátok, tudjuk, hogy a mai napotok átszellemült mosollyal, csillogó szemekkel, izgatott várakozással telik, és tessék, egy kis csemegét szeretnénk adni mi is. Valami igazán kedveset és igazán nektek, kicsi gyerekeknek valót, hiszen ez a Ti napotok (hálából azért, amiért egész évben kiváló fogyasztóink vagytok, legyen szó bármilyen színvonalú műsorról)…..de nem. Leszámítva két Télapós/Télanyós családi filmet – felnőtteknek.

Mi gyerekként még nézhettünk ezen az estén Télapós rajzfilmeket, bábfilmeket (Hogy vagy Télapó? szovjet bábfilm, A Télapó és a farkas szovjet rajzfilm, Róka úr sok Télapót vár NDK bábfilm, Az elveszett kívánságok NDK bábfilm …és még hosszú a sor.)

És volt nekünk Virgácsunk is, Naplopóval és Lókötővel, “almáspitével” és “sós pereccel”. Akkor még kicsit fontos volt, hogy a gyerekműsorok gyerekeknek készüljenek. Sőőőt! Hogy egyáltalán készüljenek gyerekműsorok!

Emlékszel?

Minden baj akkor kezdődött, mikor Lókötő békés szundikálását egy csúf, fekete szörny zavarta meg.

De ki ő, és mit akar, miért ijesztget?

Ördögfüle, bozontos üstöke, villás farka….igen, ő a virgácsos Krampusz!

Akit a naiv Fagyöngy lány engedett szabadon annak reményében, hogy majd megtáncoltatja.
Ám a ravasz Krampusz tánc helyett elhíresztelte, hogy a Télapó küldte, hogy ajándékok helyett virgácsot kapjanak a gyerekek mikulás estéjén.

Naplopó, Lókötő, a Fagyöngy lány, és a fehér szakállas, piros kabátos Mikulás végül csellel megakadályozta a gaztettet, így minden kisgyerek ajándékot kaphatott a csizmájába.

A mesét ismert költők (Szabó Lőrinc, Kiss Anna, Horgas Béla…) elmondott vagy megzenésített versei gazdagították, olyan nagyszerű színészek tolmácsolásában, mint Szakácsi Sándor, Sörös Sándor, Bodrogi Gyula, Kiss Mari, Goór-Nagy Mária.

Ugye sokunk fülében ott cseng még a feledhetetlen Pite-dal:

Almaherceg konyhájában
sül a pite egymagában.
Pite-pite almás pite…

Mákanyóka kemencéje
lesz az ágyad ma estére.
Pite-pite, mákos pite…

 

Pitében, varázslatban, meglepetésben és csillogó gyerekszemekben gazdag
Mikulás estét kívánunk mindenkinek!